Kárpitozás, kárpitos, kárpitosmunka, bútorfelújítás, bútorkárpitozás

A kárpitos mesterség kialakulása 11.

Írta: Ákos, idő: 2010-10-12 21:16:40

Barokk

A barokk stílus egyrészről az ellenreformáció, másrészt az abszolutizmus eszköze és kifejezésmódja. Elnevezését az olasz „barocco” után nyerte, amely név görbe, szabálytalan alakú kagylót jelent. A barokk kor kezdete a 16. Század végére tehető, és lényegében a reneszánsz egyenes folytatásának, szerves továbbfejlődésének kell elfogadnunk. Olaszországból észak felé terjedt tovább, elsősorban olyan államokba, amelyek az ellenreformáció és az újra megerősödő római katolikus vallás melegágyai voltak.

Posh-Profil® -teljes körű bútorfelújítás, kárpitozás, kárpitos, kárpitos munka, egyedi kárpitozás, bútor kárpitozás, egyedi kárpitos bútor, falak és ajtók kárpitozása, beépített bútorok tervezése és kivitelezése. Budapest. Óbuda.

Az olasz késői reneszánsz nagy mesterek alkotásaiban jelennek meg először az újszerű építészeti formák, amelyek az új stílusba való fokozatos átfejlődésre utalnak. Olaszország a fejedelmi barokk kiindulási helye. Főúri díszhelységek és díszbútorok kialakításában az olaszok az elsők. Éppígy a barokk ornamentika fontosabb elemeinek megformálásában is ők a kezdeményezők. A stílusmozgalmat kiváló mintalap-rézmetszők (Zuccaro, Carraci) vezetik 1600 körül és segítik célhoz a század közepe táján (della Bella, da Cortona). Műveik közvetlen kihatással voltak a francia barokk stílus kialakulására. A Rómában 1650 körül kiérlelődött olasz barokk berendezési stílus volt XIV. Lajos stílusának alapja.

A barokk stílus alapelemei, ugyanúgy mint a reneszánszé, továbbra is az antik formák, de fő jellegzetességük a mozgás (dinamikusság), a görbe vonal iránti előszeretet, még az alaprajzban is. Elsősorban az egyházi építészet – főleg a jezsuita rend – vesz igénybe a barokk díszes pompáját templomok, új kolostorok építéséhez (innen van, hogy a barokkot „jezsuita stílusnak” nevezik). A templom a középkor misztikus áhitata helyett, most a világi művészet látványos eszközeivel hat a visszahódított hívekre. Ehhez az óriási arányú propagandához a hatáskeltés minden eszközét igénybe veszi: színt, fényhatást, szónoki pátoszt, zenét.

A templomi belső terek nagyvonalú, bő és festői térhatásúak, amit a hamis távlatok illúzióját keltő mennyezetfestmények még fokoznak. Ragyogó színek, szenvedélyes formák, mozgás, fény-árnyék, festőiség, sok arany jellemzik a kiképzést. Az egyöntetűen nyugodt hatás helyett a nagy művészi egységeken belül egyes elemeket kiemelnek, hangsúlyoznak, a hatást ezekre összpontosítják. A szerves építészeti egységeket megbontja a párkányok görbítése, sokszoros megtördelése, a súlyos plasztikusság.

A barokk egyrészt festőien dekoratív stílus, másrészt a klasszikus építészeti formákon épül fel. Ám az utóbbiakat általában szabadon, elég önkényesen sokszor az arányok torzításával használja. A csavart oszlop, például, ilyen tipikusan barokk formatalálmány. Már a késői reneszánsz óta, de különösképpen a barokk korban kedvelt motívum: párkányprofil többszörösen megtördelt alkalmazása – például bútorbetétek körül is.

Ahogyan a reneszánsz a korai kapitalista városállamok stílusa, úgy a barokk a késői abszolút hatalmat kifejező stílus. A szabad egyéniség jellege most ismét elmosódik. A barokk építész már nem kötetlenül dolgozik, mint a reneszánsz idején, hanem az uralkodó osztály udvari embereként. A központi hatalomnak mindenki alárendelődik. Idővel ez a formáknak bizonyos uniformizálódásához vezet, és ez végigvonul egészen az öltözködésekig. És éppen ez a kor teremti is meg először az uniformisok egész sorát. A kor társadalmi élete az uralkodó osztályok Tagjait szinte külső formájukban is megváltoztatta: a felpuffasztott ruházat és a paróka természetellenessé formálta magatartásukat, modorukat. Valami kulisszaszerűség érződik a mesterkélt pompa mögött.

Az új termelési és társadalmi viszonyok elősegítik a nagyvárosok kifejlődését. Ezekben a sokféle alkalmazott ember számára újfajta lakóépületeket: bérházakat emelnek. Hatalmas városrendezési egységek jönnek létre egy-egy templom vagy a kompozícióban centrálisan elhelyezett palota körül. A nagy paloták az abszolút uralkodó hatalmának, a reprezentációjának jelképei (pl. Versailles). A hatalom sokféle új épületfajtát igényel; a vagyonosok kastélyokat, villákat, hatalmas parkokat létesítenek. A természetet is kedvükre szabályozzák: bokrokat, fasorokat a kívánt formákra nyírják. A barokk művészet, a hatalmasok öndicsőítése a kritikus és nyugtalan nép előtt. Szükségképpen túlzásokba esnek, a stílus egyes eszközei túl hangosak, a halmozás lerontja a hatást.

A fényűző főúri paloták termeinek belső kiképzése klasszikus építészeti elemekkel történik, csak élénkebb vonalvezetéssel, gazdagabb részletképzéssel, helyenként teátrális hatással. A falakon drága szövött kárpitok (gobelin), a mennyezet, áttörve csalóka távlatú képekkel, szinte eltűnik és „kancsalul festett egekbe” látni, rózsaszínű felhők és angyalkák közé. És mindez a mozgás, a díszítés ünnepélyes, füzérdíszes, angyalfejes, kagylós pompája, dekoratív díszletezésként vonul végig teremről teremre, hirdetve a hatalmat és gazdagságot.

Olaszország a 17. század közepétől elveszti vezető szerepét az Észak-Európában kialakuló polgári barokk bútorművészettel és a francia előretöréssel szemben.

A 17-18. században a politikailag és gazdaságilag élre kerülő Franciaország lesz a bútorművészetben is hangadó.

A barokk stílus homogénebb, az egyes helyi változatok kevésbé élesek, mivel a stílus létrejöttét nagyjából azonos tényezők segítették elő, de azért igen figyelemre méltó eltérések vannak az egyes országokban. A protestáns észak-német és angol területeken csak nehezen bontakozhatott ki. Ott általában a késői reneszánsz formák maradtak sokáig uralmon; ahol pedig érvényesült a barokk szellem, ott a formák szigorúbbak klasszicizálóak maradtak, és inkább csak díszítményben mutatkoztak helyenként szabadabb megoldások.

A barokk stílus a geometrikus alapformákat is megmozgatja: a kört oválissá, a félköríves nyílás-záradékot kosárvonallá torzítja. Általában szeretik a nyugodt formák megmozgatását, a felületek ki-be hajlítását, a vonalak görbítését.

A bútorformákat azonban nem lehetett könnyen görbére alakítani, mert az egyenes szálú faanyag ezt nehezen tűri. Az íves felületű bútort sok kisebb fadarabból kell ugyanis összeragasztani, és a görbületeket faragó vésővel és reszelővel kimunkálni. Közben a fa szálait elkerülhetetlenül átvágják, s e helyeken végfa (bütü, hirni), mutatkozik, amelyet csak jó lakktechnikával lehet elfedni. Innen van a sok barokk lakkbútor.

A barokk stílusban teljesedett ki a furnérozás és a famozaik használata. A görbe bútorfelületek furnérozása azonban rendkívül körülményes munka volt. Az egyirányú hajlításokat (hengerfelületet) nagyobb furnérlapokkal, présnegatívok segítségével tudták borítani, de a többirányú görbületeket (gömbfelületet) csak apró furnérdarabkákkal, mozaikszerűen lehetett furnérozni, mégpedig úgy, hogy tenyérnyi részeket állítottak össze, ragasztottak fel az alapfára, és préselték le meleg homokkal töltött vászonzacskókkal, amelyek rásimultak a görbe felületre, és odaszorították a furnért amíg kellőképpen megszáradt. Nagyobb furnérlapokat egy darabban a görbe bútorfelületre préselni két okból nem lehet, egyrészt préselésnél a furnérnak nyúlnia kellene, de mivel nem rugalmas, a nyomástól darabokra szakad, másrészt mert negatív sablonokat kellene készíteni a bútor görbületeiről, hogy a furnért általa rá lehessen szorítani. Ez azonban nehéz és igen költséges eljárás, eltekintve, hogy akkoriban nem is volt miből sablonokat önteni, mert például a gipszsablon nyomás alatt szétmorzsolódik. Maradt tehát a nehézkes, aprólékos kézi készítésmód. Így jött létre technikai szükségszerűség folytán a körülményes asztalos technikából adódó egyik érdekes bútor-díszítésmód: a famozaik művészi technikája és a lakktechnika kiterjedt használata. Példa ez a formaalkotás és az ipari technikák szoros és szükségszerű egységére.

A bútorművészet a barokkban felszabadul a reneszánsz szigorú építészeti formálásmódja alól; kötetlenebb alakításmódra törekszik, átalakítja a technikát és a formaelemeket, ami sokszor az anyag tulajdonságainak figyelembevétele nélkül és bizonyos önkényességgel történik. Az eredmény: görbített erősen plasztikus bútorfelületek, a csavarásig megmozgatott oszlopok, dagadozó baluszterek, túlterhelt párkány- és keretprofilok, a bútorbetétek körül sokszorosan tördelt vonalú szegélyező profillécek megjelenése.

A túlfűtött, nyugtalan hatást még jobban felfokozzák a profilok hullámosításával. ( A „hullámléc” mechanikai előállítását H. Schwanhard – 1621 – találta fel.) A faragott és berakott díszítőmotívumok között szerepelnek: pajzsok (kartusok), indák, kagylók, füzérek, koszorúk, fesztonok, stb.

Az építészeti tagozás egyes szekrénybútorokon megmarad, csak gazdagabbá, szertelenebbé, dagályosabbá válik, és arányaiban átalakul, torzul, - amint ez főleg holland és észak-német típusokon megfigyelhetjük. A hatás fokozódásához hozzájárul még a felhasználható anyagok nagyobb választéka is: a nyersebb tölgyfa helyett most már leginkább a faragásra alkalmasabb, finomabb rostú és fényezhetőbb diófából dolgoznak; a tömörfa asztalostechnikát a furnérozás és a teljes pompájában kibontakozó, most már gazdag intarzia váltja fel. Amikor az íves furnérozott és fényes felületeken technikailag lehetetlenné válik fafaragások alkalmazása, ezeket jó részben, a kész felületekre utólag felerősített, cizellált és többnyire aranyozott bronznövények helyettesítik.

Az ülőbútor és vele a többi vázas bútorféle leveti az eddigi, jórészt egyenes vonalú merevséget, és könnyedebbé, hajlott vonalai által kényelmesebbé, otthonosabbá válik. A lábak görbítése a stílus egyik legjellegzetesebb újdonsága, amelyet feltehetőleg kínai példákról vettek át s ez a lábforma ezután majd 100 éven át marad szinte kizárólagos használatban. Fokozódik a kárpitosmunka alkalmazása is; lassan elfoglalja az ülő és fekvőbútorok egész felületét, hogy a kifinomult kényelmi igények szolgálatára alkalmassá váljanak. A bevonat anyaga többnyire drága selyembrokát vagy gobelin, gazdag figurális szövött díszítéssel. Ekkor jönnek létra az ún. „garnitúrák”, vagyis több hasonlóan formált bútoregységből álló, összetartozó „berendezési csoportok”, amelyek félreértett alkalmazása későbbi korokban, sőt a mai napig annyi bajt okozott a lakásberendezésben.

Forrás: Kaesz Gyula: Ismerjük meg a bútorstílusokat, Háttér Kiadó, Budapest, 1995

Néhány általunk felújított barokk stílusú bútor:

Kommentek:

poshprofil – 2012-09-23 18:41:11

A Posh-Profil Kft. kárpitozással, bútorkészítéssel kapcsolatos igények kielégítésére jött létre Budapest III. kerületében, Óbuda szívében.

Cégünk fő tevékenysége a modern kárpitozás , és a hagyományos kárpitosmunka mellett, új és elhasználódott bútorok kárpitozása , teljes körű kárpitozás bútorfelújítás, valamint egyedi kárpitozás és kárpitos kialakítások készítése.

Munkánk során a tradicionális, hagyományos kárpitos eljárások mellett a modern anyagok és technikák alkalmazása egyaránt szerepet kap.

kárpitozáskárpitozása – 2012-10-15 07:35:11

kárpitozás
bútorkárpitozás
méretre gyártott kárpitos bútorok
klasszikus kárpitos bútorok
bútorfelújítás
bútorjavítás
kárpitos felújításegyedi méretű kárpitos bútorok
egyedi kárpitozás készítése
egyéb kárpitosmunkák, asztalosmunkák
egyedi kárpitos bútorok készítése

Szóljon hozzá:

Név:

Komment szövege:

Kárpitozás, kárpitos, kárpitosmunka, bútorfelújítás, bútorkárpitozás

Kapcsolat

Szolgáltatásaink

Referenciák

A kárpitos mesterség kialakulása 11.

Posh-Profil® -teljes körű bútorfelújítás, kárpitozás, kárpitos, kárpitos munka, egyedi kárpitozás, bútor kárpitozás, egyedi kárpitos bútor, falak és ajtók kárpitozása, beépített bútorok tervezése és kivitelezése. Budapest. Óbuda.

Kommentek:

Szóljon hozzá: